Disznóvágás

 

Annak érdekében, hogy egész évben legyen mit ennünk, bizony minden évben disznót vágunk. Fontos számunkra, hogy mit fogyasztunk, és próbáljuk függetleníteni magunkat a boltoktól.

Egyáltalán nem mindegy, hogy mivel etetjük az állatokat, sem az, hogy boldog életet élnek-e. Jó érzés tudnunk, hogy mit eszünk, hogy jó dolgokkal etettük őket, hogy hagytuk őket szabadon túrni egész nap, és szívesen vakargattuk őket, amit imádtak.

Régen ünnepnap volt a családoknál a disznóvágás. Be kell valljam, nálunk ez valahogy most is így van. Már hónapokkal ezelőtt ki tűzzük a dátumát, egyeztetve a többi résztvevővel. Már jó időben beszerzünk hozzá mindent, átbeszéljük Férjemmel idén melyik részét, hogyan tesszük el. Mi volt tavalyi éveben jó, és mi volt, ami nem tetszett. Szerencsére a Férjem, nagyon gondosan feljegyzetel mindent, mindegyik évben, így elég könnyű dolgunk van. Tehát készülünk, eleinte fejben. Majd minél közelebb érkezünk a nagy naphoz, egyre több fizikálisan is a feladat. Előszedünk mindent, amit előző évben gondosan elpakoltunk, de hiába minden igyekezetünk, elég sok mindent újra el kell mosni. Majd jön az utolsó lista átnézés, hogy meg van-e minden. Nekem, feladatom még, hogy előre bekészítsek mindent, ami külön kell az aznap elfogyasztott ételek elkészítéséhez. Emellett kenyerek dagasztása másnapra, illetve sós és édes falatkák sütése, hogy legyen mit falatozni napközben. Előző este még hagyma, fokhagyma pucolás, hiszen ezekből jó adagra van szükség másnap.

Nálunk a Gyerekek idén különösen nagyon izgatottak voltak, nyilván már nagyobbak is, így tudták mire ez a nagy készülődés…Egymás között beszélgették, ki mibe szeretne segíteni, melyik részét várja a legjobban. Mi ezt fontosnak tartjuk, hogy a Gyerekeink lássák, tudják mi, hogy készül, tisztába legyenek azzal, hogy mi kell ahhoz, hogy Húsvétkor sonka kerüljön az asztalra.
Szép dolognak tartom, hogy a barátaink minden évben eljönnek segíteni, és így igazán jó hangulatú is egy disznóvágás. A sok nevetés, viccelődés, régi anekdoták felelevenítése, segít átlendülni a nehezebb, fárasztóbb feladatok elvégzésén is.

Különösen jó érzés este, együtt leülni az asztalhoz, és megkóstolni a munkánk eredményét.
Az idei disznóvágást nagy kíváncsisággal vártuk, hiszen eddig kese disznókat (fehér disznó) vágtunk, tavaly pedig úgy döntöttünk, megpróbáljuk a mangalica fajtát tartani. Pontosabban nem tisztán mangalicát, hanem mangalica-durok keveréket. Ennek sok előnye van, ezért döntöttünk így. Egy biztos. Valóban igaz a mondás…A mangalica húsa ízének, nincs párja.
A másik izgalmas része az volt, hogy a korábbi évekkel ellentétben, idén, magunknak kettőt vágtunk. Egyrészről, mert ha valóban nem szeretnénk semmilyen húst, zsírt, szalámit stb. boltban venni, ahhoz kell a nagyobb mennyiség, hogy több mindent lehessen készíteni…A másik oka, hogy a Műhelymunkáim megkezdésével, világosan látszott, hogy bőven kell még alapanyag, hogy finom, és egészséges ételeket főzhessek/süthessek Nektek.

Reggel aztán, mikor megláttam sorakozni a rúdon, a füstölni valókat, egy megnyugtató megállapítást tettem. December van, a kamrám tele, a fagyasztóm tele…Elmerengve az az érzés kerített magába, hogy rengeteg munka volt mindent össze vetve, de megnyugodhatok, mert mindent megtettem azért, hogy a következő évben elláthassam a Családom.

De még nincs vége…Hiszen a segítséget viszonozni kell…Így jövő héten, mi megyünk segíteni disznótvágni, azokhoz a barátokhoz, akik most nálunk segédkeztek…