Viszont ezeknek a bokroknak a látványa lenyűgöző télen-nyáron. Ugyanis a hatalmas bokrot, kora nyáron, fehér-rózsaszínes virágokba borulnak. Az össze bokor csak úgy pompázik. Ahogy a termése, úgy a virágja is alkalmas az emberi fogyasztásra. Bár ugyan úgy csipked minket nyáron is, még is nagyon élvezzük a Lányokkal a virág szedését. Gyönyörű szépek a szirmokkal teli kosarak, az illatokról nem is beszélve. Ezeket aztán leszárítjuk, már ha időben észrevesszük, hogy a birkák elvették a kosarakat, és épp dézsmálják a nehezen megszedett szirmokat…Ugyanis idén így jártunk. Se baj, újra neki álltunk, szerencsére sok bokor van. Inkább jót nevettünk, mint bosszankodtunk rajta. Szóval a szirmok szárítását követően, kis üvegekbe rakjuk, télen jól fog esni belőle, egy finom gyógytea. A hatékonyságát, és ízélményét, lehet még fokozni…Amikor a bodza virágzik, a virágot szintén leszárítom, és azt is üvegbe teszem…Később szárított csipkebogyóval is járhatunk el ugyan így. Érdemes még tudni, hogy a vadrózsa virágából az ecet, szörp mellett, rózsavizet is szoktak készíteni, ami szintén gyógyhatású.
Majd késő ősszel, a csipkebogyó bokor, újra megajándékoz minket, de már a termésével. Nagyon várom ezt az időszakot, mert imádjuk a csipkebogyólekvárt, népies nevén, hecsedli. Idén is megtörtént a befőzés, 5liter csipkebogyó velőből bőven lett, szépen sorakoznak az üvegek a kamra polcon. Emellett a csipkebogyó ágak, szépen mutatnak egy vázában, az asztalon, avagy koszorúba kötve. Szenzációs látvány, egy gazdagon megrakott csipkebogyó koszorú. Anyukám csodás koszorúkat köt belőle, minden évben. Ebben az évben pedig, az adventi koszorút is azzal díszítette.
Akinek a kertjében megtalálható, az nagyon szerencsés, hisz szinte mindig megajándékoz valamivel minket. Akárcsak azzal, hogy egy áthatolhatatlan sövényt képez.