Engedd meg hogy bemutatkozzam,

Már gyermekkoromban, ha megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, hogy feleség és anya.

Csodás dolognak láttam gondoskodni a családról, már akkor éreztem, hogy az evés nem csak egy szükséglet. Láttam az izgalmat az Anyukámon, Nagymamámon, ahogy szorgosan készülődtek az ünnepekre, gondosan ügyelve minden részletre. Alig vártam, hogy egyszer én készülhessek így, a saját családomnak.

Majd feleség lettem, és szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan Férj a társam, aki mellett kiteljesedhetek női szerepeimben. Hiszen mind ketten a hagyományos értékrendben hiszünk, és így éljük a mindennapjainkat. Most már két gyermek édesanyja lehetek, ami igazán teljessé tette életemet.

Mivel két kislányom született, szerettem volna, ha a hozott értékeket Nekik is tovább adhatom. Amikor tésztát készítek, minden alkalommal eszembe jut, hogy milyen érzés volt, mikor a Mamámat néztem, ahogy a gyufatésztát készíti nekem, és izgalommal vártam, mikor tehetem rá a házi baracklekvárt. Most az én lányaim állnak mellettem, és segédkeznek a tésztakészítésben. Annyira szép dolognak találom ezt, ahogy anyáról, nagymamáról gyermekre szálnak a receptek, hagyományok és emlékek.

Emellett nagyon foglalkoztatott, hogy hogyan tudnám minél jobban, egészségesebben ellátni a családomat. Elkezdtem bele tanulni befőzésékbe, kenyérsütésbe, télire való tartósításba és így tovább. Majd egyre jobban rabul ejtett az érzés, hogy milyen egy saját kovászos kenyér megszegése a vacsora asztalnál, amit megkenhetünk a saját lekvárunkal. Vagy éppenséggel milyen érzés a saját zöldségünket leszedni, és azt enni, a fölösleget pedig télire elrakni. Minél jobban tanultam bele ebbe, és egyre jobban sikerült például a kenyér, jöttek hozzánk barátok, rokonok, mindenki nagy örömmel fogyasztotta a kenyerem. Majd jöttek az unszolások, hogy tanítsam már meg hogy kell ezt csinálni.

Ekkor kezdet el a fejemben az a gondolat motoszkálni, hogy milyen jó lenne segíteni más nőknek, hogy miként lehet ezeket a régi, jó dolgokat, a mai rohanó, sok elvárást támasztó életünkbe beilleszteni. Hogy tudnám megmutatni azt, hogy minden nap egészséges, finom kenyér kerüljön az asztalra, kivitelezhető?!

Ebből a gondolatból született meg Nagymamám köténye. Majd tovább gondolva, rájöttem, hogy a birtokunkra milyen örömmel jönnek a gyerekek, és felnőttek. Mennyire szeret mindenki időt tölteni nálunk. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy több dolgot is megosztanék másokkal. Látva a gyermekeimet, azt, hogy mit ad nekik a birtok, a sok állat, felmerült bennem, hogy több gyermeknek is adnék erre lehetőséget, például gyermektábor formájában. Majd csak jöttek az ötletek. A felnőtteknek akár csirkevágás, közösségi disznóvágás… és még ki tudja. Ebből a sok ötletből született meg aztán a FarmProgram.

Amennyiben ez a bemutatkozás kicsit is felkeltette az érdeklődésed, várlak szeretettel!